Az Univerzum kezdeti állapotáról biztosat nem tudunk, elméletekben azonban nincs hiány. A ma leginkább elfogadott modell, amelyet George Gamma elméleti fizikus dolgozott ki Kant nyomán az ún. „Big-bang", a nagy robbanás elmélete. Eszerint a jelenlegi Univerzum egy ősanyag gigantikus robbanása következtében jött létre kb. 10-20 milliárd évvel ezelőtt. Az ősanyag sűrűsége szerinte 1025 g/cm3, hőmérséklete pedig 1016 K lehetett, ezen rendkívül sűrű és forró „tűzgömb" robbanásszerű kiterjedésével magyarázható az Univerzum ma észlelt expanziója. A napjainkban leginkább elfogadott tudományos elmélet szerint, a Naprendszer 4,57 milliárd évvel ezelőtt, egy szupernóva robbanás közvetlen szomszédságában, a csillagközi anyagok (atomok, molekulák) gravitációs erő által előidézett kondenzációja révén jött létre. Az összehúzódó rendszer középpontja csillaggá alakult, míg a külső részekből viszonylag nagy sűrűségű, forgó korong képződött. Eközben a gravitáció potenciális energiája hőenergiává alakult át, és a hőmérséklet növekedni kezdett. Ehhez a hőmérséklet-növekedéshez a radioaktív nuklidok spontán, exoterm hasadása is hozzájárult (40K19, 235U92 stb.). Mivel a rendszerben a Nap tömege a legnagyobb, hőmérséklete elérte a 2*107 K-t, és ez elegendő volt a magfúziós reakció beindulásához. A Nap tehát csillag lett, míg a többi égitest (protobolygók) a Naphoz viszonyítva lényegesen kisebb tömege miatt nem érhette el a magfúzióhoz szükséges hőmérsékletet. A Nappá sűrűsödő gázfelhőn kívül maradt a perdület leadása során lecsatolódott szoláris köd, mely a bolygórendszer alapanyaga volt. A szoláris köd hőmérséklete az ős-Naptól távolodva csökkent. A köd hőmérséklet-eloszlása határozta meg, hogy az ős-Naptól adott távolságban mi kristályosodott ki. Az ős-Naptól távolodva vas-nikkel, piroxén, földpát, olivin, troilit – a fő meteoritalkotó ásványok –, tremolit, szerpentin, vízjég, ammónia-hidrát, metán-hidrát voltak a legfontosabb kiváló anyagok. A kivált kristályszemcsékből álló „kristálygáz" (porfelhő) lecsatolódott a maradék szoláris ködről, másként hűlt, mint a gáztér. Rugalmatlan ütközésekkel csomósodott. Ez alakította ki bolygórendszerünknek ma is megfigyelhető tömegarányát. Ha a bolygók keletkezésének imént bemutatott elmélete igaz, akkor a Föld, a Naprendszer többi bolygója, a meteorotok és aszteroidok eredete közös. Ez az elmélet – hipotetikus jellege ellenére is – támpontot ad ahhoz, hogy az elemek relatív gyakoriságát és eloszlását mai Földünkön értelmezni tudjuk, mivel feltételezhető, hogy valamennyi égitest elemi összetétele eredetileg az intersztelláris köd, illetve a Nap összetételével azonos volt. A Föld életkora mintegy 4,5 milliárd év. A gázállapotú és szilárd anyagrészecskék kezdődő kondenzációjának és aggregációjának idején a hőmérséklet néhány száz K lehetett. Ily módon néhány milliárd év alatt a Föld anyagának felmelegedése és részben megolvadása, az alkotók sűrűség szerinti elválása, a kondenzált fázis gázvesztesége, továbbá a földkéreg lassú lehűlése és kristályosodása során alakult ki bolygónk mai szerkezete. A Naprendszerünk szerkezetét pedig a bolygók és a kisebb égitestek mozgásai, és ezek anyagi összetétele határozza meg. De ha ezeket nem teremtette meg volna az Úr akkor mi se élnék mert hiába, mondjátok, hogy majom emberből származunk, de nem igaz mert az Isten teremtette meg minden -féle embert, hogy hálják amint ő hirdeti az evangéliumot.